Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

Krúdy Gyula, ahogy mi látjuk

Hogy mit jelent nekünk Krúdy, aki egykor remek hírlapíró és publiciszta volt? Elmondjuk.

– Örök kesergő mélabúval kúszott papírra az ő tollából az öröm és a bánat; neki engedelmesen hagyta magát könyvekbe zárni az őt övező világ, hogy aztán száz év múltán is kitárulkozzon annak, aki e köteteket felüti – véli Nyéki Zsolt főszerkesztő-helyettes. – Megérint ez a visszafogott szemlélődés: ott lenni, ahol az emberek küzdenek saját sorsukkal, ahol hétköznapi vagy rendkívüli dolgok történnek, s amit látunk, azt átélve, belső érlelés után, lelkiségünk szűrőjén átengedve próbáljuk meg visszaadni, amolyan válaszként, soha föl nem tett kérdésekre. Kevésbé fennkölt kötődés, hogyan teljesült egy régi-régi vágyam, ami Krúdy nyomán ébredt. Igen, az a híres-neves, velős csont… Ahogy a filmben Latinovits Zoltán rezzenéstelen arccal, ám minden mozdulatára feszülten ügyelve ütötte ki a velőt, az már gyerekkoromban ámulatba ejtett, és magam is szerettem volna átélni ezt az élményt. Ez a pillanat akkor jött el, amikor néhányan elhatároztuk: kerékpárral szeljük át hazánkat Garbolctól Felsőszölnökig. Egyik nap, mielőtt elértük volna a célállomást Monorierdőnél, olyan felhőszakadás zúdult ránk, hogy még az autók is lehúzódtak az út szélére. Átfázva ültünk a csárda asztalához, de az étlapról rám mosolygott a húsleves velős csonttal! Hozták a csontot, melyből a velő a meleg pirítósra tottyant, s pár perc múlva elmormoltam egy fohászt Krúdy, no meg Latinovits nevével…
Titkos szerelem

– Nekem Krúdy a gyermekkoromat jelenti – mondja Racskó Tibor fotóriporter. – Ha megkérdezték, „hol laksz, kisfiam?”, én mindig büszkén vágtam rá: 4400 Nyíregyháza, Krúdy köz 1., földszint!!! És itt dőlt el minden. Szobám ablaka ugyanis a „krúdygimire” nézett. Suli után alig vártam, hogy hazaérhessek, leülhessek az íróasztalom mögé és nézhessem a krúdys nagylányokat, akik éppen hazafelé indultak. (Volt egy titkos szerelmem is, akiért órákat voltam képes egy helyben tölteni.) Hétvégén és a szünetekben pedig a suli előtti grundon zajló hatalmas focicsaták, bújócskázások tettek örökre „krúdystává”.
Csak mértékkel…

– Hova jársz? A Krúdyba! Büszkén válaszoltuk a kérdésre és okkal tehettük – emlékszik vissza Mán László, újságíró. – Az akkor Krúdy Gyula Gimnázium és Szakközépiskola biológia-kémia szakos diákjaként tettem meg a felnőtté válás első, kezdeti lépéseit, a krúdys esztendők kitörölhetetlen emlékként élnek bennem. Krúdy szelleme később is visszaköszönt, hiszen mondhatni „kollégák” vagyunk, mert a remekművei papírra vetése előtt Debrecenben és Nagyváradon hírlapíróként kereste kenyerét. Irigylésre méltó volt az akkori tempó, napokig, néha hetedik dolgozhatott egy-egy cikken, alaposan átrághatta, mívezhette, ez ma már szinte utópia az „onlájnosodó”, hírcentrikus zsurnaliszta világban. Az valótlan lenne, hogy rongyosra olvastam a műveit, de pár könyve azért megfogott mesteri mondataival. Írásai, egész élete azt sugallja: amit teszel, azt teljes odaadással és élvezettel tedd, legyen az munka, evés és bármi más. Azt viszont hozzátenném: az utóbbiakat csak mértékkel…
Kézzelfogható hagyaték

– Néhány éve részt vettem a nyíregyházi Városvédő Egyesület szervezésében egy Krúdy-sétán – írja Csáki Alexandra újságíró. – Magyar szakon végeztem, érdekelt, hogy a száraz életrajzi leíráson túl valójában milyen is volt Krúdy Gyula kisgyermekként, diákként és fiatal, szárnyait bontogató íróként. A séta során úgy érezhettük, a Szent István utca egy-egy régi, emléktáblával jelölt háza előtt szinte az író lábnyomába lépünk, a kocsma, ahová legénykorában járt, ma is beszélgetéstől hangos. Nyíregyházán most is kézzel fogható Krúdy Gyula hagyatéka.